Az elmúlt napok egyik legabszurdabb brókerbotrányos pillanata az volt, amikor Lázár János kancelláriaminiszter és Borkai Zsolt győri polgármester került a másik szavahihetőségének kétségbe vonásáig jutó ténybeli ellentmondásba arról, hogy állampapírt vagy kötvényt vett-e Győr városa a Quaestortól – illetve, hogy mindezt 825 millió vagy egymilliárd forintért tette-e az önkormányzat.

Igaz, itt legalább Győr dokumentumokkal igazolta, hogy valóban vásárolt államkötvényt a cégtől: részben amúgy olyan dokumentumokkal, amelyeket egy bő héttel korábban adatkérésünkre még nem adott ki, mert – ha jól értjük a nyakatekert érvelést – nem tudta azonosítani, hogy milyen szerződést is kérünk. Pedig ha valóban csak egy szerződés van, akkor ez kis jóindulattal nem lett volna nagyon nehéz.

A győri ügy – amit különösen pikánssá persze az tesz, hogy a befektetés január 16-án, a forint-svájci frank árfolyam beszakadásának másnapján történt – azonban csak egy jele annak, hogy a kormányoldalon még most sem hozott eredményt a brókercégekbe rakott közpénzek utáni hajsza, vagy ha hozott is, akkor sem gondolják, hogy ez a választókra tartozna.

A Tóth Bertalan szocialista országgyűlési képviselő írásbeli kérdésére Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által adott válasz szerint ugyanis a kormányzati szektorban „a vizsgált teljes időszak [2010-2015] alapján jelenleg is aktív befektetési szolgáltatóknál kezelt ügyletek összértéke mintegy 259 milliárd forint”, de ennek „jelentős százaléka” 2010 előtti ügyletek maradéka, 2002 és 2010 között pedig a szocialista kormányok több mint 300 milliárd forint ügyleti összegben szerződtek brókercégekkel.

A megadott adatokból tehát pont az nem egyértelmű, hogy azok milyen időszakra vonatkoznak, mint ahogy a tárcák hasonló tárgyú válaszaiból sem rajzolódik ki semmi.

Korábbi cikkeink a brókerbotrányról

Fóti brókervircsaft: ez lesz a jelentésben!

Brókerbotrány: likvidgondok a topvesztes Százhalombattán?

Mi ezekkel a tranzakciókkal mentünk a lecsóba – Tüntettek a Quaestor-károsultak

Újabb áldozat: csaknem kétmilliárdot bukott Százhalombatta a brókerügyön

A fiktív kötvény vajon mi?

A Fidesz korábbi elnöki tanácsadója a Quaestor kommunikációs igazgatója

Átlátszó blöff a Fidesz brókerbotrány kapcsán javasolt törvénymódosítása

Buda-Cash: felszámolás fénysebességgel

Felszívódott milliárd: a brókerbotrány fóti szála

Nyíregyházi ingatlanmutyi, a bankbotrányban előzetesbe került üzletemberrel a háttérben

A KüküM-nek mindenesetre volt ügyfélszámlája a Quaestornál, ezt a tényt tagadni sem próbálták, de a hivatalos magyarázat minimum zavaros. A minisztérium „költségvetési körbe” tartozó szervezetként csak az államkincstárnál vezethet számlát – a KüKüm mint az Eximbank felett a tulajdonosi jogok gyakorlója tartott számlát a Quaestornál: a hivatalos magyarázat szerint ez „az Eximbank tőkeemeléséhez kapcsolódó értékpapírok technikai nyilvántartását segítő számla.” (Ezen túlmenően a Magyar Nemzeti Kereskedőháznak (MNKH) volt itt 3,8 milliárd forintnyi állampapírja.)

A minisztérium magyarázata szerint

„A technikai nyilvántartást segítő számlát azért a Quaestor kezelte, mert a piaci szereplők közül a számla kezelését egyedül a Quaestor vállalta díjmentesen.”

Önmagában is érdekes a megoldás: van egy 100 százalékban állami tulajdonú, zártkörű részvénytársaságként működő bank, amely fölött az állam nevében az egyik minisztérium gyakorolja a tulajdonosi jogokat. A tulajdonos tőkeemelést hajt végre, a bank részvényeket bocsájt ki, az államkincstárból pedig elutalják a banknak a kibocsájtott (forgalomképtelen) részvények ellenértékét. Az egész ügyletben tehát csak állami szereplők vannak, a kibocsájtott (forgalomképtelen) értékpapírok „technikai nyilvántartását” mégis egy magántulajdonú társaság végzi. Ingyen.

A KüKüM és a Quaestor között tavaly szeptemberben létrejött számlaszerződésben ugyanakkor semmi nem utal arra, hogy a szerződés tárgya mindössze egy „technikai számla” lett volna: opcionálisan ugyan, de ügyfélszámlát, értékpapírszámlát, értékpapír-nyilvántartási számlát és egyéb számlákat említ a szerződés 1. pontja. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy nem egy szerződéssablont írtak alá, vagyis a fenti opciók nem a felek szándékától függetlenül szerepelnek a szövegben.

A szerződés 7.1 pontja szerint ugyanis „A Felek megállapodnak abban, hogy a Társaság az ügyfél részére nem számít fel számlavezetési díjat (…)”. Márpedig nem tűnik valószínűnek, hogy a Quaestor ügyfelei közül túl sokkal lett volna ennyire nagyvonalú. (Persze nem kizárt, hogy a Quaestornál volt egy ilyen szerződéssablon is a díjmentes számlavezetéssel; ez megmagyarázná, miért tartott tucatnyi önkormányzat legalább 8 milliárdot Tarsoly Csaba műintézetében.)

A számlaszerződés mellett szerettük volna megtudni, milyen tranzakciók zajlottak a KüKüM Quaestornál vezetett számláján, ezért kikértük az Eximbank feletti tulajdonosi jogok gyakorlása körében a Quaestor-csoportnál vezetett értékpapírszámla számlaforgalmi adatait is. A KüKüm válasza elég megdöbbentő: „(…) a minisztérium nem rendelkezik az értékpapírszámla tételes forgalmi kimutatásával.”

A tény, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlója nem rendelkezik a számlával kapcsolatban tételes kimutatással, önmagában is elég érdekes, ráadásul a számlaszerződés 10.10.2. pontja elég egyértelműen fogalmaz:

„A jelen Szerződés aláírásával az Ügyfél kijelenti, hogy havonta számlakivonatot kér valamennyi időszaki tranzakciójáról.”

A másik Külügyes Quaestor-szálról még ennyit sem lehet tudni. A Magyar Nemzeti Kereskedőházhoz (MNKH) Pápa Levente, az Együtt politikusa fordult a Ki Mit Tud-on keresztül. Pápa az MNKH és a Quaestor között létrejött jogügyletekkel kapcsolatban idén született döntéseket szerette volna megismerni. (A KüKüM közleménye szerint az MNKH március 9-én értesítette a Quaestort, hogy megszünteti a számláját. A Quaestor azonban eladta a nála lévő 3,8 milliárdnyi állampapírt, és a vételárat utalta az MNKH számlájára.) Az MNKH egy folyamatban lévő eljárásra hivatkozva azonban megtagadta a választ. A válasz még az erős magyar mezőnyben is meglepő:

„Az MNKH Zrt. a Fővárosi Törvényszék korábbi – 47.Pf.635/355/2014. számú – ítélete értelmében nem kezel közérdekű adatokat az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény alapján, így üzleti adatainak kiadására sem köteles. Ugyanakkor tájékoztatja Önt az MNKH Zrt., hogy a Kúria a hivatkozott törvényszéki határozatot hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Figyelemmel arra, hogy a megismételt eljárás az elsőfokú bíróság előtt a közérdekű adatok kiadása iránt az MNKH Zrt.-vel szemben folyamatban van, ezen eljárás jogerős befejezéség az MNKH Zrt.-nek nem áll módjában közérdekű adatigénylésnek eleget tenni.”

Azaz az MNKH a maga részéről addig nem ad ki senkinek semmilyen adatot, amíg egy amúgy számára vesztésre álló pert nem zár le a bíróság. Igaz, amíg valaki hallgat, addig legalább önellentmondásba nem keveredik.

Mikor derült ki?

A Quaestor-sztoriban az elmúlt hét másik bombahírével az Index szolgált: kiderült, hogy a Quaestor-cégcsoport ügyében az ETO Park-beruházás kapcsán 2011-ben nyomozás indult a finanszírozó MFB vizsgálata nyomán. Ez a történet is rengeteg kérdést vet fel – az egész ügy legviccesebb mozzanata nem is az, hogy négy év alatt senkit nem gyanúsítottak meg, a cég vezetői közül pedig éppen Tarsolyt nem hallgatták ki, hanem, hogy a rendőrség nem találja a nyomozati anyagokat.

A nyomozás tényét senki nem cáfolja, de ettől még nem vagyunk beljebb: hogyan lehet, hogy a teljes magyar államigazgatásban nem volt senki, aki jelezte volna, hogy a Quaestorral üzletelni minimum gázos kicsit. Vagy jelezte? De kicsoda és kinek? És az mit kezdett az információval?

A pontos eseménymenetet illetően a kormányzati kommunikáció elég zavaros, először nagyjából azt a narratívát erőltette, hogy a Buda Cash bedőlése nyomán, március 4-én „életösztönére hallgatva” rendelte el a miniszterelnök, hogy minden állami szervezet és önkormányzat számolja fel a Quaestornál lévő befektetéseit.

A történetben azonban számos ellentmondás van, a miniszterelnöki döntés is jóval korábban született: a vs.hu adatigénylése nyomán kiderült, hogy a miniszterelnök február 24-én utasította Varga Mihály minisztert, hogy készítsen jelentést az állami szervezetek Quaestor-kitettségéről. Varga másnapra készült el a jelentéssel, ennek nyomán, a KüKüM és minden más állami szervezet Quaestor-befektetéseinek felszámolásáról.

A miniszteri jelentés tehát fontos információkat tartalmazhat a két héttel később bekövetkezett csőd vonatkozásában is – sajnos, mint kiderült, a miniszter szóban referált, így erről sincs érdemi információ. Varga tájékoztatását azonban a kormány tárgyalta és döntött is az ügyben róla, ezért kikértük és meg is kaptuk a Miniszterelnökségtől – a február 25-én kormányülés emlékeztetőjében rögzített – kormánydöntés szövegét:

„A nemzetgazdasági miniszter tájékoztatást adott a Buda-Cash Brókerház Zrt. kapcsán kialakult helyzetről és annak várható következményeiről. A Miniszterelnök felvetésére a nemzetgazdasági miniszter tájékoztatta a Kormányt, hogy a Magyar Államkincstárnál való számlavezetés kötelezettsége csak a költségvetési szervek oldaláról áll fenn, az állami tulajdonú gazdasági társaságok tekintetében nem. A Miniszterelnök megállapította, hogy a közpénzekkel való felelős gazdálkodás szempontjából a brókercégeknél való számlavezetés kockázatos és utasította a minisztereket, hogy e gyakorlat felszámolásáról haladéktalanul intézkedjenek.”

Becker András – Sepsi Tibor

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.

Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból

Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.