„Pokol volt az életem a Quaestornál”, panaszkodott a bíróságon az ügyészség legfontosabb tanúja
„Kámory úr, azt javaslom, forduljunk meg a lovon, mert ön most nem a vádlottak padján szerepel, és most nem önről kell beszélnünk”
– figyelmeztette a bírónő Kámory Ferencet, a vád legfontosabb tanúját a Quaestor-ügyben a csütörtöki tárgyaláson. Kámory éppen arról beszélt, hogy szerinte hazugság, amit a 444 írt róla ebben a főként róla szóló cikkben, tehát hogy 800 millió forint készpénzt vett volna fel ugyanarról a számláról, amiről Tarsoly Csaba az ügyészség szerint másfél milliárdot emelt le az évek során.
A Quaestor egykori treasury igazgatója, Kámory Ferenc hitelessége nagyon fontos az vádnak, főleg miután korábban elbukott a vádirat másik legfontosabb építőkockája, a könyvelésről írt szakértői vélemény. (A vélemény egyik szerzőjét kizárták összeférhetetlenség miatt.) Kámory vallomásának azért van nagy jelentősége, mert az ügyészek az általa elmondottakból vezették le a Tarsoly Csaba-féle bűnszervezet motivációját. A vallomásából vett megfogalmazások több helyen is szó szerint köszönnek vissza a vádiratban. Ezért sok forgott kockán a csütörtöki tárgyalási napon, amikor Kámory először lépett a bíróság elé, és röviden összefoglalta eddigi vallomásait, majd a bírónő kemény kérdéseire válaszolt.
De nem lehetett megkerülni a kérdést, hogy Kámory eléggé benne volt a Quaestornál folyó bűncselekmények közepében. A bírónő sorozatos kérdései hatására fogta magyarázkodóra a treasury igazgató.
„Én sejtem azt, hogy mi van itt, mi lehet itt a dolgok mögött. Teljesen egyértelmű. Azt akarják egyesek kihozni, hogy én valami őrült nagy pénzösszeget kaptam. De ez nem igaz. Olyan hazug pletykát terjesztenek el, hogy Kámory Ferencnek milliárdjai vannak, egymilliárdja van, és megjelent ebben a nagy leleplező riportban, hogy nyolcszázmillió forint készpénzt vettem fel…”
A bírónő erre mondta, hogy Kámory itt most nem vádlott, őt a legkevésbé nem érdekli, hogy mi van újságokban, az újságírók is csak teszik a dolgokat, ők viszont térjenek vissza a tárgyra, Kámory történetére a Quaestor-ügyről. A jelenet mégis árulkodó volt. Ha igaza van Kámorynak, és tényleg hamis az Excel-tábla, aminél 800 millió forint körüli összeg mellett szerepel az ő neve, akkor az ügyészség Tarsoly Csabát is igazságtalanul vádolja másfél milliárd forint elsikkasztásával – hiszen a két állásításnak ugyanaz a táblázat a forrása.
A kihallgatáson kiderült, hogy Kámory alapvetően áldozatnak érzi magát.
Tizenöt éven keresztül pokol volt az életem
– mondta. Meghallgatása elején arról beszélt, hogy ő másfél évtizeden át szenvedett: hétfő és péntek között általában összesen tizenöt órát aludt, rendszeresen kihányta a reggelijét az idegességtől, és közben azon gondolkodott, hogy agyvérzést vagy szívrohamot fog kapni előbb.
Én mindig úgy tekintettem magamra, hogy… a Quaestor rabja voltam. Mindig a Quaestor Értékpapírt és az ügyfelek vagyonát védtem. Nem mehettem el, mert akkor mások élete is pokollá vált volna
– magyarázkodott Kámory. Amikor a bírónő megkérdezte, hogy azért nem ment el a cégtől, mert jó szamaritánus volt, igennel felelt. Saját fizetéséről – amivel a meglévő kimutatások szerint kiemelkedett a Quaestor alkalmazottai közül – azt mondta, hogy szerinte megérdemelte azt, mivel nagy nyereséget termelt. És egyébként is, egyszer, hogy példát mutasson, tíz százalékos jutalékcsökkentést kért magának, igaz, amikor látta, hogy a vezetőség továbbra sem csinálja, azt amit szerinte kéne, akkor visszaemeltette.
Kámory az 1999 és 2015 között a cégen belül szétküldött emailjeiben – amikből egy csomót bemutattunk ebben, ebben, ebben és ebben a cikkben – rendszeresen arról beszélt, hogy Tarsoly és emberei mindent szétloptak a cégnél. Erre rákérdezett a bírőnő is, Kámory elismerte, hogy „feltételezte”, hogy „nem volt szabályszerű”, amikor értékpapírokat írtak jóvá a cég számláin.
Mondanivalójának lényege ugyanaz volt, amiről a tanúvallomásaiban beszélt, tehát hogy a Quaestorban túl sok volt a költség, szétlopták a brókercéget, ő maga pedig egy passzív, tehetetlen áldozatként vett részt ebben, akit mindig csak hitegettek. Azért nem ment el a cégtől, mert nem volt kinek átadni a munkakörét, és egyébként sem akart addig elmenni, amíg “hiány volt a T2 számlán”, magyarul ellopott értékpapírok voltak.
“Volt bennem gerinc”
– mondta.
Nem erősítette Kámory hitelességét, hogy rengeteg ponton elismerte, sok részletre nem emlékszik, és több területről nem volt semmilyen információja, csak feltételezései. Számos, korábban nagy biztonsággal mondott állításával kapcsolatban nyilatkozott kissé bizonytalanul. Azt állította, nem kért magának céges autót, ami elég erősen ellentmond ennek az emailnek, és azt is mondta, hogy nincsenek meg neki a saját emailjei, pedig tanúkihallgatásán maga csatolt be egy válogatást az emailjeiből.
A tárgyaláson korábban kiderült az is, hogy lényegében volt vádalku. A Kámory Ferenc elleni eljárást ugyanis a BE 192. szakasz első pontja alapján szüntették meg. Ez a rész arról szól, hogy egy bűncselekménnyel megalapozottan gyanúsítható személy ellen megszüntetheti a nyomozást az ügyész, ha ez a személy “olyan mértékben együttműködik”, hogy a bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az állam büntetőjogi igényének érvényesítése.
Tarsoly Csaba ügyvédje, Papp Gábor a tárgyalás elején orvosszakértő kirendelését kérte. Kámory ugyanis tanúkihallgatásain említette, gyógyszeres kezelés alatt áll.
Lájkold a Facebook oldalunkat
