Quaestor-ügy: a Fővárosi Törvényszék durván kiosztotta a főügyészt

A Fővárosi Törvényszék nem hagyta szó nélkül, hogy Dr. Ibolya Tibor Fővárosi Főügyész példátlan módon, nem először, a sajtón keresztül támadta.

A bíróság megengedhetetlennek tartja és a leghatározottabban visszautasítja, hogy a Fővárosi Főügyész a nyilvánosság előtt tesz olyan kijelentéseket, illetve enged sejtetni olyan álláspontot, amely nem csupán nélkülözi a ténybeli és szakmai alapokat, hanem az eljáró bírói tanács elnökének „gyorsolvasási képességére” és tárgyalási leterheltségére vonatkozóan tett személyeskedő megjegyzéseivel a Fővárosi Törvényszék, valamint az eljáró bíró tekintélyét is sérti.

A Quaestor-ügy bírája teljes körűen felkészült, a vádirat benyújtása óta, csaknem két hónapja folyamatosan dolgozza fel az iratokat. Éppen alapos felkészülése tette egyértelművé, hogy a több mint 1500 oldalas vád hiányos, pótlásra szorul.

A törvényszék hangsúlyozza, hogy hiánypótlást elrendelő döntése mind a Büntetőeljárásról szóló törvény (Be.), mind a bírósági gyakorlat alapján helytálló. Amint az a Fővárosi Törvényszék 2016. április 2-án megjelentetett közleményében is olvasható, a bíróság előkészítő ülésen megállapította, hogy a vádirat hiányosan tartalmazza a bizonyítási eszközök megjelölését, valamint azt, hogy azok mely cselekmény bizonyítására szolgálnak.

A főügyész álláspontja téves

A törvényszék szerint a főügyészség már azzal megsértette a Be. 2013. január 1. napjától hatályos 219. § (1) bekezdésében írt egyik legalapvetőbb rendelkezését, hogy elmulasztotta a vádirat és a digitális formában rendelkezésre álló iratok elektronikus megküldését a törvényszéknek. A vádhatóság valamennyi vádpontnál döntően azonosan „lefoglalt Brókerrendszer, könyvelési adatbázisok, szoftver, illetve néhol lefoglalt elektronikus levelezések” tárgyi bizonyítási eszközöket jelölt meg, de a vádirathoz elektronikus adathordozót nem csatolt.

Mulasztásai pótlására 2016. február 9-én a törvényszák felhívta a vádhatóságot, amely ennek nem tett eleget. Helyette 2016. február 15-én másfél oldal terjedelmű, technikai jellegű tájékoztatást tartalmazó átirat kíséretében egy – a főügyész meghatározása szerint – „6 millió darab elektronikus adatot is jelentősen meghaladó mennyiségű adatot” tartalmazó külső adathordozót küldött a törvényszéknek.

Zenét is átküldtek a törvényszéknek

A vádhatóság a vádlottak adathordozóin lefoglalt több milliós nagyságrendű adattömeget áttekinthetetlenül bocsátotta a bíróság rendelkezésére.

A lefoglalt fájlok az ügyhöz nem tartozó magánjellegű dokumentumokat, fényképeket, zenét, stb. is tartalmaznak. Az ügyészi tájékoztatás hiányában a törvényszéknek nem áll rendelkezésére információ arról, hogy fájlok közül a vádhatóság egyáltalán mit tekint a vádat alátámasztó bizonyítéknak.

A bíróság az ügy különös bonyolultsága miatt, a bizonyítás keretének, terjedelmének meghatározása érdekében tűzött ki előkészítő ülést. Azon a vádhatóság képviselője – ahogyan az arról készült jegyzőkönyv is tartalmazza – a beszállítani elmulasztott bűnjelekre, a kellően nem azonosítható sértettek személyével kapcsolatos bírói kérdésre nem tudott választ adni. A hiányosságok pótlására maga az eljáró ügyész kért határidőt a bíróságtól.

A Be.12. § (1) bekezdése értelmében a bíróság feladata az igazságszolgáltatás, nem pedig az ügyész hiányosan elvégzett munkájának pótlása.

A főügyész által is hivatkozott Be. 2014. január 1. napjától hatályos 217. § (3) bekezdés i) pontja szerint a vádiratnak – többek között – tartalmaznia kell a bizonyítási eszközök megjelölését, valamint azt, hogy mely cselekmény vagy részcselekmény bizonyítására szolgálnak. E törvényi kötelezettségét az ügyész a vádirat szerinti 5458 rendbeli bűncselekmény kapcsán pótlólag megküldött „6 millió darab elektronikus adatot is jelentősen meghaladó mennyiségű adat” kapcsán még csak hozzávetőlegesen sem teljesítette.

A bíróságnak hivatalból is intézkednie kell, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak. Ezért – határidő tűzésével, szükség esetén az eljárás felfüggesztése mellett – megkeresheti az ügyészt, (…) az ügyész megkeresése a vádirat hiányosságainak pótlására, bizonyítási eszköz felkutatására és biztosítására irányulhat. A főügyész állításával szemben e körben létezik legfőbb bírói iránymutatás.

A Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság által megfogalmazott, jelenleg is irányadónak tekintett 1/2007. BK. vélemény szerint: „ha a vád törvényes, azonban a vádirat a Be. 217. § (3) bekezdésének a), illetve c)-j) pontja szerint valamely (az adott ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró) kelléket nem tartalmazza, akkor a bíróságnak először a Be. 268. § (1) bekezdése értelmében hivatalból intézkednie kell. Ehhez képest az ügyész bíróság általi megkeresése a vádirat kellékhiányosságainak pótlása végett valójában nem lehetőség, hanem törvényi előírás.

A bíróság mint mindig, jelen ügyben is maradéktalanul betartja, és az eljárás többi résztvevőjével is betartatja az eljárási szabályokat, még akkor is, ha ez a hiányos vádiratot elkészítő vádhatóság nemtetszését eredményezi. A törvényszék figyelmeztet rá, hogy az ügyészség feladata a bíróság által előírtak megszabott határidőn belüli teljesítése. Amint a vádhatóság a törvény szerinti kötelezettségének eleget tesz, a bíróság haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket a tárgyalás kitűzése iránt. A főügyésznek tudnia kell: mint ahogy a hiánypótló végzés elrendelése ellen fellebbezésnek nincs helye, úgy a sajtóban megfogalmazott kritikáinak sincs eljárásjogi következménye. A hiánypótló végzés teljesítése elmulasztásának azonban van – írta a Fővárosi Törvényszék.