Egészen meglepő módon nem talált bűnös politikusokat a Quaestor-ügyben az ügyészség
Részletesen, sztorikkal fűszerezve ismertette Ibolya Tibor fővárosi főügyész az 1548 oldalas vádiratot, amit a Tarsoly Csaba és bűntársai által bűnszervezetben elkövetett csalás miatt emeltek. Ibolya nem szerénykedett, a magyar kriminalisztika történetének egyik legnagyobb ügyeként jellemezte a Quaestor-ügyet.
Az ügyész elmondta, azt szeretné, ha Tarsoly Csaba, aki szerinte egy klasszikus, vezér-alvezér rendszerben működő bűnszervezetet irányított, 5-25 évet kapna, és 11 tettestársa is hasonló büntetésben részesülne. A bűnszervezetnek volt egy “héja”, a legálisan működő Quaestor-csoport, a vezetői Tarsoly mellett a cégvezetés három másik tagja voltak. Volt, aki marketing kampányt vezérelt, hogy több pénz jöjjen be az ügyfelektől, valakinek pedig kifejezetten a felügyelet megtévesztése volt a célja. Informatikusok, könyvelők segítették még a csalást, de a Quaestor többszáz dolgozója nem tudott arról, hogy egy maffiában dolgoznak.
Az ügyfelek pénze tényleg nem pihent a Quaestornál – utalt Ibolya a cég reklámszlogjénre –, mivel azonnal ellopták.
A bűnszervezet célja a veszteséges működés ellenére a cégcsoport fenntartása, illetve Tarsoly Csaba anyagi igényeinek kielégítése volt, mondta az ügyész.
Egy csomó számot is megtudtunk: 8800 oldal nyomozati irat szakértői vélemény, ennél lényegesen nagyobb mennyiségű nyomozati irat, több petabájt (a terrabájt ezerszerese) lefoglalt adat, 677 tanú, 42 házkutatás, 234 lefoglalást lerendelő határozat, 750 ezer email.
A zár alá vett vagyon értéke: 44,5 milliárd forint. (És nem 160 milliárd, amit Ibolya tavaly tavasszal mondott. A magyarázat: most már vannak szakértői vélemények, és voltak olyan vagyontárgyak is, amiken feloldották a hatósági zár alá vételt; az ügyészség tájékoztatása szerint nagyjából 100 milliárd forint értékű ügyfélvagyon zár alá vételét azért szüntették meg, hogy a felszámoló zavartalanul megkezdhesse az ügyfelek követeléseinek kielégítését.)
Az öt vádpont a következő:
1. Az ügyfelek értékpapírjai nagy részének ellopása, továbbértékesítése.
Ebben kihasználták, hogy a Quaestor és a KELER nyilvántartási rendszere eltért egymástól.
Idő: 2007-2012, kár: 46,6 milliárd forintot. A sértett itt a Quaestor Értékpapír Zrt.
2. Nem létező állampapírok értékesítése.
Idő: 2007-2012, kár: 3,2 milliárd, sértettek száma: 11.
3. Részben létező, részben nem létező (fiktív) kötvények kibocsátása, annak tudatában, hogy azok visszafizetése lehetetlen.
Ez a fő vádpont.
Idő: 2007-2015, sértettek száma: 30 ezer. Ebből az ügyészség csak az 50 millió felettieket emelte be a vádba, ezek sértettjeinek száma: 232, a kár értéke 20 milliárd forint.
4. Egyes ügyfelekkel opciósnak nevezett szerződéseket kötöttek fiktív vállalati kötvények megvásárlására.
Idő: 2007-2013, sértettek száma: 500, kár: 6 milliárd.
5. Tarsoly Csaba elsőrendű vádlott 124 alkalommal ellopott összesen 1,2 milliárd forintot a Quaestor Pénzügy Tanácsadó házipénztárából.
“Táska, készpénz, belerak, elmegy” – fogalmazott Ibolya.
De ez még nem minden,
mert vannak külön szálon is nyomozások. Ezekről azonban, mivel folyamatban vannak, nem beszélt sokat az ügyész. Nyomoznak sikkasztás miatt, pénzmosás miatt (egy külföldi bank részvételével), illetve Orgován Béla ellen is, közokirat-hamasítás miatt.
Jöjjenek a sztorik
Ibolya több vicces történetet is kiválasztott a brutálisan nagy nyomozásból.
A bűnszervezet “esze” a harmadrendű vádlott volt, mondta sokat sejtetően Ibolya.
Tarsoly Csaba nadrágjába varrva 3,6 millió forint készpénz volt, amikor letartóztatták. Ibolya szerint ez is arra utalt, hogy a vállalatnál nagy cashflow problémák voltak a vége felé. UPDATE: félreértettük, Ibolya úr nem szó szerint értette, hanem egy népies kifejezést használt (“fenekéhez volt varrva a nadrágja”), amivel arra utalt, hogy a bűncselekmény lelepleződése előtt közvetlenül a Quaestor csoportnak már alig volt készpénze, amit az ott lefoglalt összesen 3,6 millió forint is alátámaszt.
Tarsoly egyébként önfeljelentőnek tartja magát, de valójában amikor az MNB a Buda-Cash ügy után vizsgálódni kezdett tavaly márciusban, akkor le akart szólni, hogy állítsák le a vizsgálatot. Amikor az MNB közölte, hogy erről szó se lehet, akkor ballagott csak be feladni magát, “szabálytalanságokat” emlegetve.
Annyira nagy volt a készpénzhiány a Quaestorban, hogy volt, amikor egy ügyfél ki akarva venni a pénzét (be akarta váltani a kötvényét), akkor addig váratták-kávéztatták mindenféle papírmunkára hivatkozva, amíg be nem jött valaki az utcáról, hogy kötvényt vásároljon. Az ebből kapott pénzből tudták csak kifizetni a másik ügyfelet.
Ibolya elmesélt egy részletet a nyomozás bravúrjairól is. Az egyik nyomozó egy gyanús telefonszámra lelt, még aznap este lefoglaltatta a telefont, amiből kiderült, hogy ellentétben azzal, amit a Quaestor vezetői állítottak, igenis el lehetett érni kívülről a Quaestor levelező rendszerét. Innen rövid idő alatt eljutottak a Quaestor külső levelezését bonyolító szerverhez, ami egy másik Váci úti házban volt, és húszezer email jutott így a nyomozók birtokába, sok-sok erős bizonyítékkal.
Ki hibázott, kit fizettek le?
Na de hogy lehetett volna megelőzni ezt az egészet? Miért aludt a felügyelet? Miért mutatkozott és üzletelt Tarsoly nyíltan politikusokkal? Mit csinált a készpénzes táskákkal?
Na, ezekre a kérdésekre vagy nem adott választ az ügyészség, vagy klasszikus politikusmosdatás történt.
Ibolya szerint – ezt az “ügyészi szignalizáció” keretében mondta el – két esetben hibáztak a magyar hatóságok. Egyszer 2005-ben, amikor megváltoztattak egy törvényt a képviselők, egyszer pedig 2009-ben, amikor a PSZÁF hiába talált visszaéléseket, sőt, hamisítást (eltitkolták a felügyelet elől, hogy portfóliókezelést végeznek), ezt egy 3 millió forintos büntetéssel sikálták el, amit nyilvánosságra sem hoztak. Ibolya “magánvéleménye” szerint itt hivatalból elkövetett bűnpártolás merül fel, de hát ez az ügy 2014 nyarán elévült, nincs mit tenni.
2013-ban szintén rutinellenőrzésre ment ki az akkor már Száz Károly vezette PSZÁF, de akkor már a nagyon ügyes Tarsolyék “megtévesztették” a felügyeletet. Például “profi álbróker” részleget működtetek, csak ezért. Ibolya szerint itt viszont nem merül fel semmilyen bűnpártolás, ellentétben a 2009-es helyzettel. Erről a vizsgálatról itt írtunk. (MNB-s pletykák szerint volt egy másik, 2014-es témavizsgálat is, amikor nem lépett a felügyelet, erről sem beszélt a főügyész.)
Hogy milyen kapcsolatai voltak Tarsolynak politikusokkal, hogyan vehette ki Szijjártó Péter az MNKH pénzét időben a cégből, mit csinált Tarsoly az 1,2 milliárd forintnyi kivett készpénzből, arra érdemben nem válaszolt a főügyész.
Nem vizsgálták, nem leltek ilyen bizonyítékokra.
Az ügyészég is mindent rendben csinált
Ibolya hosszan érvelt két kérdésben is, ahol az ügyészséget támadták, vagy támadni lehet.
Az egyik az, hogy miért nem tartóztatták le azonnal Tarsoly Csabát. Ibolya szerint azért, mert akkor még nem volt elég bizonyíték, így a bíróság gyorsan szabadította volna a maffiavezért. Két hét alatt viszont már összegyűjtöttek megfelelő mennyiségű bizonyítékot, így azóta is előzetesben lehet Tarsoly.
“Szégyellje magát minden jogász, aki a nyomozás kezdetén az imént elmondottakkal szemben véleményt fogalmazott meg. Méghogy megvédte az ügyészség Tarsoly Csabát!” – fogalmazott.
A másik az, hogy miért nem vették bele a vádba a Quaestor harmincezer sértettjét, akiknek 50 millió forint alatti káruk volt. Ibolya szerint azért, mert a tapasztalatok arra utalnak, hogy amikor elhúzódnak az ügyek, azt a enyhítő körülményként veszi számba a bíróság. A 232 darab 50 millió feletti lopás Ibolya szerint elég lesz, hogy Tarsoly és bűntársainak bűnösségét bizonyítsa, cserébe viszont nem fog elnyúlni az eljárás.
Ibolya többször panaszkodott egyébként a büntetőeljárási törvényre, például azért, hogy ki kell nyomtatni az összes papírt. Ez ilyen mulatságosan néz ki, mint az ügyészség videóján is látszik:
Lájkold a Facebook oldalunkat
