De Tarsoly Csaba és bűntársai miért szabadok még mindig?

forrás: https://444.hu/2019/02/21/harom-ev-bortonre-iteltek-mengyi-roland-volt-fideszes-orszaggyulesi-kepviselot-korrupcio-miatth

Három év börtönre ítélték Mengyi Roland volt fideszes országgyűlési képviselőt korrupció miatt

Három év szabadságvesztésre ítélte első fokon a Fővárosi Törvényszék Mengyi Roland volt fideszes országgyűlési képviselőt, akit 

• költségvetési csalás kísérletével
• és befolyással üzérkedéssel

azaz klasszikus korrupciós bűncselekményekkel vádoltak. Ő volt az ügy hatodrendű vádlottja, és társait is kivétel nélkül elítélte a bíróság. Mengyit hat évre eltiltották a közügyektől és 4 millió forint pénzbüntetést is kapott.

A vád szerint Mengyi 2015-ben pénzért vállalta, hogy megbundáz egy 500 millió forintos európai uniós, szociális szövetkezetek támogatására kiírt pályázatot, amin aztán az őt lefizető két vállalkozónak kellett volna nyernie. Mengyi 5 + 5 millió forint kenőpénzt, vagy ahogy mondta, “alkotmányos költséget” kért a dologért, aztán később az is felmerült, hogy az elnyert összeg felét kéne eljuttatni hozzá.

Mengyi azért kapta a Voldemort becenevet, mert a vallomások szerint a vállalkozók tudtára adták, hogy az ő nevét semmilyen körülmények között nem szabad kimondani, így ők elkezdték a fideszes országgyűlési képviselőt a Harry Potter sorozat tiltott nevű főgonosza után Voldemort nagyúrnak nevezni.

A korrupciós tervekbe közben súlyos hiba csúszott: a vállalkozók nem nyerték meg a pályázatot, és az egész csapatot lehallgatták az adónyomozók.

A végső krach azon a ponton jött el, amikor a pályázat bebukása után a vállalkozók visszakövetelték a már kifizetett 5 millió forintot, azért az őket és Mengyit is jól ismerő közvetítő, K. Péter Mengyihez fordult, aki oda is adta neki a pénzt, annak átadásnál viszont lecsaptak az adóhivatal nyomozói.

Mengyiék az eljárásban lényegében azzal érveltek, hogy félreértések sorozatának áldozatai. Konkrétan:

• Mengyi nem tudott semmiről, nem kért pénzt senkitől, a végén pedig csak baráti kölcsönként adott 5 millió K. Péternek, annak semmi köze sem volt a pályázathoz;
• a közvetítő K. Péter teljesen saját szakállára dolgozott, a közvetítőként végzett munkájáért kért pénzt a vállalkozóktól, de ő találta ki, hogy döntéshozókat keresne meg a pályázat miatt, ilyesmi valójában nem történt;
• amikor a pályázati összeg felének viaszcsorgatásáról volt szó, azt teljesen félreértették a vállalkozók (és a hatóságok) ott ugyanis csak azt akarták elmagyarázni az indulóknak, hogy az elnyert összegből alvállalkozókat kell felvenniük, és a pénz egy részét nekik kell továbbadniuk, de csak azért, hogy megfelelően teljesüljön a pályázati cél;
• Mengyi országgyűlési képviselőként esetleg csak azért lobbizott a pályázat körül, hogy helyi cégeket vonjanak be a megvalósításába;
• amikor pedig a pályázatíró arról beszélt, hogy belső vizsgálat miatt bukott meg az egész projekt, és az adóhivatal is szaglászni kezdett az ügyben, akkor valójában csak nagyon szégyellte, hogy elrontották a pályázatot, ezért talált ki ilyesmiket.

Ezt a védekezést a bíróság nem fogadta el. Az “alkotmányos költség” (kenőpénz) elvétele és visszaadása szempontjából a bíróság elfogadta a vádiratot, azaz nem hitték el, hogy K. Péter közvetítő saját szakállára kért közvetítői munkadíjat és később Mengyi pedig mindentől teljesen függetlenül 5 millió forintos baráti kölcsönt adott neki.

A bíró az ítélethirdetésen így foglalta össze a vállalkozók beismerő vallomásait:

1. Úgy tudták, hogy rájuk van kiírva a pályázat
2. Azzal számoltak, hogy az elnyert összegnek csak 10 százalékát kaphatták volna meg,
3. mert annak 90 százalékát vissza kellett volna juttatni.
4. Érdemben nem valósították volna meg a pályázatban tett vállalásokat, csak maguknak akartak pénzt szerezni
5. tisztában voltak vele, hogy bűncselekményt követnek el.

A pénz visszaosztása és eltüntetése a gyakorlatban úgy nézett volna ki, hogy a projektbe mindenféle alvállalkozót vonnak be, aki érdemi munkavégzés nélkül számlákat állítanak ki. Ezeket a beszámlázó cégeket a vallomások szerint a fideszes országgyűlési képviselő Mengyi, és a pályázatíró B. Szilvia jelölték volna ki. A vállalkozók ugyan kevesellték a nekik jutó részt, és háborogtak, hogy 90 százalékot vissza kell osztaniuk, de lényegében azt mondták nekik, hogy ennyit kapnak, és kész. A bíró azt adott hitelt a beismerő vallomásoknak, mert azokban a vádlottak saját magukra is terhelő dolgokat mondtak.

A bíró arról is beszélt, hogy a lehallgatási jegyzőkönyvekben hallható, amint a vádlottak arról beszélgetnek, hogy milyen büntetésre számíthatnak, ha lebuknak. S Szerinte

nehezen állítható, hogy nem történt bűncselekmény, ha az elkövetők is erről beszélnek az elkövetés alatt.

A bíró szerint a vállalkozók végül azért mentek bele a 90-10 arányú visszaosztásos alkuba, mert hosszú távon 5-8 milliárd forintot reméltek, és kvázi belépőnek tekintették az első pályázati pénzt.