“A ledöfött ügyfél nem fizet” – Elindult az orgoványi takarékper

„Gellért Imre egy személyben hozta meg a hitelkihelyezésekre vonatkozó döntéseket” – áll a 2014 nyarán felszámolásra jutott Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezet négy egykori vezetőjével szembeni vádiratban. Az elnök döntését nem kérdőjelezték meg, mindent aláírtak, kockázatelemzés nem volt, a cenzúrabizottság formálisan működött – állítja a vádhatóság. Gellért véleményét már az ötmillió forintot elérő hiteleknél is ki kellett kérni, a komolyabb ügyleteknél pedig személyesen tárgyalt az adósokkal. Ha baj történt, vagyis az ügyfél nem fizetett – legalábbis a Gellért által kedvezményezett körből –, nem indították el vele szemben a különféle behajtást célzó eljárásokat, hanem a régi hitel törlesztésére újat adtak. Ha ingatlanfedezet is volt, a takarékszövetkezet megvásárolta azt az adóstól, majd lízingbe adta neki, hogy a rossz hitel eltűnjön.

„Érdekes módon, azt nem állítják, hogy Gellért Imrének bármiféle előnye származott volna ebből. Ha egy hitelt átalakítottak, azért tették, hogy biztonságosabb legyen, nincs ez másként a többi banknál sem”

– mondta a hvg.hu-nak Siklér Ernő, Gellért védője. A 61 éves, Orgovány környékén máig köztiszteletben álló, a takarékhoz 1985-ben szerződő, s azt másfél évtizeden át irányító elnök alapelve az volt: „ha ledöföm az ügyfelet, az többé biztos nem fizet”. Gellért a rendőrségi vallomásaiban elismerte, hogy a legnagyobb hitelműveletek többségéről – a vádiratban felsorolt 14 kihelyezésnek például a feléről – ő döntött, de nem valamennyiről. Tagadta, hogy munkatársai, a szintén a vádlottak padján ülő ügyvezető, valamint két hitelügyi főelőadó kontroll nélküli aláírókként működtek volna, s az érintettek is ugyanezt mondták.

Terjeszkedés helyett bukás

Azt már a takarékszövetkezetek kényszerintegrációja előtt is pletykálták, hogy Orgovánnyal baj van. Gellért 2011-ben még azt mondta a HVG hetilapnak, hogy a felügyelet vizsgálta őket, de csak kisebb súlyú hiányosságokat talált. Egy évvel később pedig még úgy is szóba kerültek, mint az akkor megroppant másik nagy, a Soltvadkerti Takarékszövetkezet működőképes részlegeinek esetleges átvevői, ám ebből semmi sem lett, mert ez utóbbi takaréknak a felszámolás lett a sorsa. Ami az orgoványit illeti, a terjeszkedés helyett 2014 őszére az Országos Betétbiztosítási Alapnak kellett kártalanítania 30 ezer betétest, több mint 54 milliárd forinttal. Az exelnök pedig akár tízéves börtönbüntetéssel számolhat.

Hacsak nem győzi a meg a bíróságot az igazáról, a következő, e hét szerdai tárgyaláson ugyanis már őt hallgatják meg. A vádirat összeállítói a kiemelt ügyeknél arra összpontosítottak, hogy az adósok nem fizettek, a gazdálkodásuk esetenként veszteségessé vált, ennek ellenére a kölcsöneiket átstrukturálták, így életben tartották őket. Akadt köztük építőipari, szállítmányozási, mezőgazdasági és ingatlanfejlesztő vállalkozás is. Aligha képzelhető azonban el, hogy a takarékszövetkezet úgy hosszabbította meg újra és újra törvénytelen módon a hiteleiket, hogy arról az adósai ne tudtak volna, vagyis ha bűncselekmény történt, részt kellett, hogy vegyenek benne. „Legalábbis felbujtóknak kellene lenniük, de csak tanúként hallgatták meg őket a nyomozók” – mondja erről az ügyvéd.

Kiemelt ügyfelek

A kiemelt ügyfélkör két érdekes tagja a Fantázia Agrofa Kft. és a Quaestor Invest Kft. A Fantázia a Soltvadkert és Vidéke elnöke, Haskó Béla családtagjainak a vállalkozása volt. Soltvadkert több szálon is összefonódott az Orgoványi Takarékkal: konzorciális hiteleket nyújtottak közösen, és bankközi betéteket helyeztek el egymásnál. Orgovány jellemzően 300–500 millió forintos betétet tartott a másik bankban, ám 2011 végén – a csődhelyzetét takargatni igyekvő Soltvadkert kérésére – ezt 1,3 milliárd forintra emelte. Fedezetként Soltvadkert a saját követeléseiből engedményezett a másik takarék javára. Az Orgovány Haskó családtagjait is hitelezte, ez ugyanis a soltvadkerti pénzintézetnél belső hitelnek minősült volna. A vádirat szerint a segítséget az orgoványiak majdnem 700 milliója bánta. A Fantázia Agrofa felszámolása megelőzte a takarékszövetkezet bukását, már 2013-ban elindult.

Kérdés, mire folyt el a pénz. A Fantázia felügyelőbizottságában a Quaestorhoz tartozó személyek ültek, a főtulajdonos-vezér Tarsoly Csaba és a felesége, valamint az egyes Quaestor-cégekben tisztséget vállaló Szakály Attila és Pannai Angéla (utóbbi női testőrként vált ismertté). Mindez nem meglepő annak fényében, hogy a Haskó Béla által irányított Soltvadkerti Takarék Tarsoly Csaba egyik fontos üzleti partnere volt.

A Quaestor-cégek közül közvetlenül a befektetéseket tulajdonló, vagyonkezelő Quaestor Investet hitelezte az Orgovány. E társaságnak a központi Quaestor-holding és Tarsoly Csaba voltak a tulajdonosai. Még a 2008-as válság előtt 380 millió forintos hitelt vettek fel, amelyhez egy balatonszárszói ingatlant és Tarsoly személyes készfizető kezességét adták fedezetül. A kölcsön törlesztése a kezdetektől akadozott, a vádiratból sem olvasható ki, hogy végül mennyit fizettek vissza belőle.

Hitelre hitelt, mint egy pilótajátékban?

Miután beütött a 2008-as krach, a Quaestor Invest egymilliárd forintos konzorciális – több pénzintézet által összeadandó – hitelért folyamodott a Soltvadkerti Takarékhoz. A kérelemből kiderült, hogy a cég sokfelé tartozott, Orgoványon kívül kétmilliárd forinttal a CIB Banknak, és 300 millióval a Pilisvörösvár és Vidékének is. Soltvadkert nem látott akadályt a finanszírozás előtt, amelyhez négyfős hitelezői gárdát toborzott, benne az Orgovány és Vidékét 300 millió forint erejéig. Jónak tartották a fedezetet, amit Tarsoly kínált: a győri megaberuházás, az ETO Park 250 millió forintos vissza nem térítendő állami támogatását és a projekthez az akkoriban még Erős János által vezetett állami Magyar Fejlesztési Banktól várható kölcsön egyik részletét, együttesen 1,4 milliárd forintot. Pedig kilógott a lóláb, hiszen igazából arról volt szó, hogy a Quaestornak nem volt saját tőkéje a győri projekt – stadion, bevásárlóközpont, szálloda – elindításához, ezért a várható állami pénzeket előre megfinanszíroztatta a takarékszövetkezetekkel. (A győri Quaestor-cég, az ETO Park Kft. ma kiemelt állami felszámolás alatt áll, az MFB Bank kamatostul több mint 20 milliárd forinttal ragadt be.)

A Quaestor nem fizetett, a konzorciális hitel sorozatos átütemezését kérte. A takarékszövetkezeteknek újabb fedezetek bevonását ajánlotta fel, így például a mátrai Lifestyle Hotelt tulajdonló Bérc Hotel Kft. és a szegedi műemlékhotelt birtokló Régi Hungária Kft. együttesen egymilliárdnyi állami támogatását és az MFB-kölcsön újabb részleteit. Közben kormányváltás történt, de a takarékszövetkezetek folyamatosan hosszabbítgatták a Quaestor Invest kölcsönét. Kérdés, hogy a bankokat felügyelő Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, majd e funkciót átvevő jegybank miért nem lépett a négy takarék egymilliárdos, folyamatosan átütemezgetett hitele ügyében.

Amit a vádhatóság bűnös ügyletnek tart. Legalábbis Orgovány esetében. Gellértnek azt is felrótták, a 300 milliós rossz hiteltől úgy szabadult meg, hogy 2012 őszén nyújtott helyette egy 328 milliós újat, amiből semmi sem térült meg. Ügyvédje szerint viszont „miért is ne bízott volna meg egy olyan cégben, amely egymás után nyert el nagy összegű állami támogatásokat”.