Az ügyészség nem értett egyet a Quaestor értékes ingatlanprojektje, a leendő olimpiai falu zár alá vételével
Nem támogatta a Fővárosi Főügyészség Tarsoly Csaba Quaestor-vezér és vádlott-társai azon kérését, hogy a Quaestor-károsultak kártérítési igényeinek rendezésére a végelszámolás alatt álló Duna City Budapest Ingatlanfejlesztő Kft. tulajdonában lévő ingatlanokat zár alá vételre kerüljenek. A vádhatóság szerint túlzás a projekt értékét több százmilliárd forintra becsülni, másrészt úgymond nem számítanak arra, hogy a végelszámoló áron alul fog túladni rajta.
Furcsa módon nem az ügyészség, hanem a Quaestor-ügy vádlottjai kezdeményezték, hogy a hatóság bűnügyi zár alá vegyen olyan ingatlanokat, amelyeket eddig kihagytak a sorból a büntetőeljárás során, noha az már másfél éve tart. Tarsoly Csaba a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsnak adott interjújában arról beszélt, hogy „egy koncepciós per áldozata, melynek célja, hogy a Quaestor százmilliárd forintot érő, megmaradt vagyonát bizonyos körök széthordhassák”.
A Quaestor Értékpapír Zrt. felszámolását 2015. április 22-én rendelte el a bíróság. A vád szerint az ügyben összesen 200 milliárd forint kár érte a Quaestortól kötvényt vásárló 32 ezer ügyfelet; mindezt állampapírok elsikkasztásával, majd nem létező kötvények eladásával követték el, valamint egy piramisjátékot is szerveztek. A vádhatóság öt vádpontban összesen 5 458 rendbeli csalást és sikkasztást ró Tarsoly Csaba és tíz vádlott-társa terhére. Mint a sajtóban megjelent, a kárösszegből 87 milliárd forintot térített meg a Befektető-védelmi Alap.
A vádlottak azonban úgy vélik, a fennmaradó összeg rendezésére is lenne megoldás, ha nem hagytak volna ki a zár alá vételből olyan vagyonelemeket, mint például a Duna City-projekt ingatlanjai. A Fővárosi Törvényszéken zajló tárgyaláson a vádlottak közül többen meg is jegyezték, furcsának tartják az ügyészség ezirányú feledékenységét, ami más büntetőeljárásokban egyáltalán nem szokott megmutatkozni.
„Noha a Vagyon Visszaszerzési Hivatal az értékek egy részére a zárolásokat elvégezte, de az általam kért vagyonelemekre, így például a Trassetre, a Quaestor Bank Zrt.-re, a Quaestor Foglalkoztatói Nyugdíjszolgáltató Zrt.-re, a Duna City-projektre, a hotelekre nem, mely értékek nagy része töredékáron már kiárusításra került. Ilyen volt a már értékesített Quaestor Foglalkoztatói Nyugdíjszolgáltató Zrt., vagy a mátrai Life-style Hotel. A Duna City-projekt a tudomásom szerint még fellelhető, amely többek között a tervezett budapesti olimpia kapcsán, annak olimpiai falu elhelyezésére vonatkozóan is jelentőséggel bír” – mindezt az eljárás másodrendű vádlottja, Májer Zsolt, a Quaestor Értékpapír volt vezérigazgatója mondta el a bíróságon tett vallomásában.
A Quaestor második embere összehasonlításképp felhozta a Kopaszi-gát közparkja melletti 500 ezer négyzetméteres területen megvalósuló BudaPart néven futó fejlesztést, amelynek az értéke 200 milliárd forintra rúg, és amelynél szerinte a Duna City-projekt nagyobb jelentőségű lehet. Annak a területe ugyanis 560 ezer négyzetméter, az olimpiai célok pedig csak növelik a beruházás értékét.
„Maga a Kopaszi-gát vonatkozásában készült BudaPart projekt fejlesztéseinek akár egymillió forintos négyzetméter ára is alátámasztja azon álláspontot, mely szerint a Duna City-projekt jelenleg is érvényes szabályozása szerint, lakóingatlan fejlesztésen túli, kereskedelmi, szálloda, konferencia, irodafunkciókkal, akár 350-400 milliárd forintos értékkel bíró fejlesztést jelent. Amint azt tapasztalom, erről sem az ügyfelek, sem a fizetési kötelezettségekkel érintett piaci szereplők nyilvánvalóan nem tudnak, őket szándékosan nem tájékoztatták, de ez az információ jelen büntetőeljárás anyagából is – számomra nem ismert okokból – kihagyásra került.”
Emiatt kezdeményezte Májer Zsolt – Tarsoly Csabához és a negyedrendű vádlotthoz, Kárpáti Péter egykori stratégiai igazgatóhoz hasonlóan – a Fővárosi Törvényszéken a Duna City ingatlanvagyonának zár alá vételét. Azt hangsúlyozták, hogy abból fedezhető lenne a károsultak igénye, ám félő, hogy a végelszámoló, a Patik, Varga és Társaik Gazdasági Tanácsadó Zrt. képviselője, Varga János áron alul árverezi el az egészet.
Széthordják az értékes vagyonelemeket
A Duna City projekt története 2006-ban kezdődött: a Quaestor a területre 300 milliárd forintos költségvetésű ingatlanfejlesztést tervezett, egyebek mellett egy tízezer fő befogadására alkalmas konferencia-központot álmodtak meg oda. Aztán később ez a terület lett a 2024-es olimpia megrendezésének elnyerése esetén a sportesemény falujának a helyszíne, és itt kapna helyet az atlétikai stadion is. A végelszámoló is ezzel hirdette meg első körben 28 milliárd forintért az ingatlant, így csalogatva az érdeklődőket.
Úgy tudjuk, hogy a pályázat mégis sikertelen lett: az első – a 2016. szeptember 15-ei Cégközlönyben megjelent – pályázatban ugyan 28 milliárd forintért hirdette meg az ingatlanokat, de az október 5-i ajánlattételi határidőig ennyiért senkinek nem kellettek. Jogilag tehát semmi akadálya, hogy végül az ügyészség által reálisnak tartott, mindössze 6,5 milliárd forintos áron cseréljen gazdát az ingatlancsomag.
Eközben Fidesz-közeli hiénák mozdultak rá a maradék Quaestor-vagyonra, így például a kisebb quaestoros szállodákról már a Hír Televízió is pedzegette, hogy Mészáros Lőrincet érdekelhetik. Ilyen például a mátraházai Life-style Hotel, amely idén áprilisban váltott üzemeltetőt: az Event-Immo Kft. Smidl Péteré és a Scnetrum Kft.-é, amelynek egyik tulajdonosa Csík Zoltán, akit Mészáros Lőrinchez közel álló embernek tartanak, ugyanis több Mészároshoz köthető cégben tölt be vezető tisztségviselői pozíciót.
A gyanút erősítheti a végelszámoló, Varga János személye is, mert miközben a Budapest V. kerületi, jutányosan értékesített önkormányzati ingatlanügyekben a rendőrség megszüntette a nyomozást, az Index cikke szerint a kerület listájára felkerült lehetséges önkormányzatiingatlan-vásárlóként az a Vim-Mobil Ingatlanforgalmazó Kft. is, amelynek közvetett tulajdonosa volt Varga János. Hogy megtudjuk, a belvárosi képviselő-testület hozzájárult-e a cég ingatlanvásárlásához, megkeresést küldtünk az V. kerületi sajtóshoz, erre egyelőre nem kaptunk választ.
Az ügyészség szerint nem ér annyit
A Fővárosi Főügyészség nem látta szükségesnek a Duna City projekt zár alá vételét. A vádhatóság arra hivatkozik, hogy nincs a birtokában olyan információ, amely arra utalna, hogy a végelszámolás nem a jogszabályoknak megfelelően folyna, és „olyan adat sem merült fel, amelynek alapján megalapozottan lehetne tartani attól, hogy a végelszámoló csalárd módon törekedne bármilyen jogos, törvényes igény meghiúsítására.”
Az ügyészség szerint eltúlzott a vádlottak állítása a projekt értékére vonatkozóan, mivel a nyomozás során beszerzett bizonyítékok alapján a Duna City Budapest Ingatlanfejlesztő Kft. vagyonelemeinek tényleges, aktuális piaci értéke meg sem közelíti a több százmilliárd forintot. Így a vádhatóság a végelszámoló által meghatározott eladási árat is reálisnak tartja.
Hivatkozott a Fővárosi Főügyészség az ingatlanszakértő véleményére is, amely a Quaestor tárgyi eszközeinek az értékét 2014-re vonatkozóan összesen 15,7 milliárd forintra tette. Úgy tudjuk, hogy a hatóság ezt az értéket nem az ingatlanszakértő, hanem a könyvszakértő véleménye alapján állapította meg, tehát a mérlegben szereplő bekerülési értéket tükrözi, nem pedig a piaci vagy projektértéket.
Ezen túlmenően a szakértő a hitel- és kölcsönállományt 15,6 milliárd forintra becsülte. Ebben szerepelt az MKB Bank Zrt. által nyújtott 13,5 milliárd forintos kölcsön is, amelyből 2014-ben 6,5 milliárd forint megfizetésére további három éves határidőt biztosított, a fennmaradó 7 milliárdos tartozást pedig a felszámolás alatt lévő Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt.-re engedményezte. Így az ügyészség szerint az ingatlanvagyon valós értéke mindössze 6,5 milliárd. Hozzátették, ha a Duna City-projekt ennél nagyobb áron megy el, akkor a 6,5 milliárd forint feletti profit 50 százalékát a banknak kell kifizetni.
Az Átlátszó legfontosabb cikkei a Quaestor-ügyről
MSZP-közeli és oroszbarát szálak a 200 milliárdos Quaestor-csődben
Kereskedőház-milliárdok: a Xénia-láztól a moszkvai informatikai elhárításig?
Irodabútorokból fizetnék ki a Quaestor hitelezőit
Közel 200 millió forintot vett fel egy állami sofőr a Quaestortól a csődbejelentés napján
Kokik és sallerek az ügyészségnek Quaestor-ügyben
A negyedrendű vádlott, Kárpáti Péter azt is megemlítette egy korábbi tárgyaláson, hogy miután az állam stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette a csődeljárás alatt lévő Győri Eto FC Labdarugó és Sportszolgáltató Kft.-t, valamint a szintén csődeljárás alatt lévő ETO PARK Kft.-t, és felszámolásuk ezáltal az állami Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft.-hez került, arra számított, hogy a Quaestor-csoport anyavállalata és leányvállalatai a felszámolás során egy kézben maradnak.
„Ezzel szemben mai napig értetlenül állok azon tény előtt, hogy több, egymástól látszólag független felszámoló és végelszámoló kezében vannak a cégek, akiknek a döntései nem teljesen érthetőek.” – mondta Kárpáti.
Tarsolyék Pharaonnal is tárgyaltak
A volt stratégiai igazgató azt is elmondta a bíróságon, hogy közvetlenül a cégcsoport felszámolásának elrendelése előtt, 2015 márciusában és áprilisában több quaestoros vezető folytatott tárgyalásokat egy független amerikai üzleti csoport képviselőjével, akár egymilliárd dollárt érő befektetésekről. Hogy ebből semmi nem lett, azt a cégcsoport vagyonának és cégeinek bűnügyi zárlat alá vétele akadályozta meg.
Tarsoly Csaba eheti Magyar Narancs-interjúja is alátámasztja, hogy volt valamiféle érdeklődés Csepel-sziget északi csúcsára tervezett Duna City megvalósítására. Tarsoly azonban nem amerikai befektetőkről beszélt, hanem egy szaúdi milliárdosról, méghozzá Ghaith Pharaonról. Az ő személye viszont időközben kompromittálódott: mára kiderült, hogy cégei révén országszerte értékes ingatlanokat felvásárló Pharaonnal szemben nemzetközi elfogatóparancsok vannak kiadva.
A vitatott projektre a külügyhöz tartozó Nemzeti Befektetési Ügynökség is próbált befektetőt keresni: Magyar Levente külgazdasági államtitkár nem sokkal a Quaestor borulása előtt is vitt oda arab üzletembereket – számolt be a 444.
A válság alatt is komolyabb értéket becsültek
Az Átlátszó értesülése szerint a 2009-es válság idején a Colliers által elkészített értékbecslés a projekt piaci értékét 21,1, értékesítési értékét 14,8 milliárd forintra tette. A hitelszerződés részleteinek egyik ismerője azt hangsúlyozta, hogy a bankok számára a hitelfedezeti érték, tehát egy kényszerértékesítési helyzetben előteremthető összeg a fontos, nem pedig a jövőbeli és esetleges nagyobb potenciál, de a legrosszabb számok is meghaladják azt a 6 milliárd forintot, amit az ügyészség az MKB-bank megkeresésére valós értéknek állít az ügyben.
Ezen túlmenően az értékbecslés 2009-ben a projekt jövőbeli potenciálját jobban érzékeltetni képes ún. maradványértékét 143 millió euróban (43 milliárd forint) határozta meg.
„Az olimpiai falura vonatkozó állami szándékok miatt várható volt, hogy ebből a területből kihozható egy üzlet. Mint például a kiemelt beruházássá minősített Kopaszi-gát esetében, amelynél 200 milliárdos projektről beszélnek. A terület mellett 2014-ben 12 700 négyzetméteres telket vett meg az állam Demjántól 4,8 milliárd forintért. Ha számolunk egy kicsit, akkor a négyzetméterenkénti árra 378 ezer forint jön ki.
Ha a Duna City-projekt 32,5 hektáros telkét ezzel megszorozzuk, akkor az árára 123 milliárd forintot kapunk, illetve, ha a közterületi funkciókat levesszük, akkor is 95-100 milliárd forintra tehető a terület értéke. Vagyis ha valaki megszerzi a területet, és érvényesíteni tudja a Demján-féle árat, akkor jól kereshet rajta. Ehhez képest az ügyészség eléggé másképpen látja a dolgokat.” – fejtegette a neve elhallgatását kérő szakértőnk.
A csütörtöki tárgyaláson a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. felszámolójának jogi képviselője csatlakozott az ügyészséghez, miszerint egyetért azzal, hogy mégsem kell zárlat az ingatlanokra. A károsultak ügyvédje pedig meg sem szólalt.
UPDATE (2016. december 20.) A cik korábbi változata félreérthetően fogalmazott arról, hogy mi az ügyészség szerepe a zár alá vétel tekintetében. A büntetőeljárásról szóló törvény szerint főszabályként bíróság dönt a zár alá vételről, így a jelen ügyben az ügyészség (a cikkben is szereplkő érveket felhozva) csak indítványozta a bíróságnak a zár alá vételre irányuló indítvány elutasítását.
Lájkold a Facebook oldalunkat
