„A MAGYAR KRIMINALISZTIKA CSÚCSTELJESÍTMÉNYE”

A fenti mondat Ibolya Tibor, a szerénységéről és kitűnő modoráról ismert fővárosi főügyész szájából hangzott el, amikor a Quaestor ügyben elkészült az 1500 oldalas vádirat. Ám ezzel a csúcsteljesítménnyel akadt némi probléma.

Elsőként mindjárt az, hogy a Fővárosi Törvényszék visszadobta a vádiratot az ügyészségnek. Némi szájkarate után a főügyészség kiegészítette azt, immár 2500 oldalasra. Hogy ettől jobb lett-e, az még ma is kérdés.

A vád egyik legfőbb bizonyítéka a – két könyvszakértő által készített – 8800 oldalas szakértői vélemény. A bíróság azonban egyiküket kizárta az eljárásból.

A Büntetőeljárási törvény (Be.) a szakértő kizárásával kapcsolatban hét olyan okot sorol fel, amelyek esetében a bíróságnak nincs mérlegelési lehetősége. Ha a bíró ezen okok bármelyikét észleli, köteles a szakértőt kizárni. Nyilván nem lehet szakértő az, aki az ügyben terhelt, védő, vagy aki bíróként, ügyészként, nyomozóként járt el, vagy ezek hozzátartozója, és így tovább. Van azonban egy olyan kizárási ok, melyet a bírónak kell mérlegelnie. Ez így hangzik: „szakértőként nem járhat el, akitől elfogulatlan szakvélemény egyéb okból nem várható.”

A bíróság ez utóbbi okra hivatkozva zárta ki Bakó Anikót az eljárásból. A tárgyaláson derült ki, hogy a szakértő annak a Kvantál Kft.-nek a tagja, amelyik felszámolója a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt.-nek, ráadásul a Zrt. sértettje is az ügynek, és e minőségében is a Kvantál képviseli.

A szakértő már kirendelésekor köteles lett volna mindezt bejelenteni a nyomozó hatóságnak, az ügyészségnek, majd a bíróságnak. Az is furcsa, hogy egy ilyen kiemelt ügy nyomozása során ez senkinek sem tűnt fel. Az interneten ugyanis mind a Kvantál Kft., mind a könyvszakértő nyilvános adatai pillanatok alatt megtalálhatóak.

A Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú – a szakértő kizárásáról szóló – döntést.

Most már csak az a kérdés, maga a szakvélemény lehet-e bizonyíték, ha az azt készítő két szakértő közül az egyiket –jogerősen – kizárta a bíróság.

Az ítélőtábla egy enyhén szólva is furcsa megjegyzést fűzött a végzéséhez: „az együttesen adott szakvélemény azt jelenti, hogy a szakvélemény készítői annak minden megállapításával egyetértenek, így az egyik szakértő kizárása a szakvélemény felhasználhatóságát alapvetően nem érinti.”

Ez az – egyébként indokolás nélküli – megjegyzés teljesen ellentmond a kialakult bírói gyakorlatnak. Egy közösen készített szakvéleményből nem lehet utólag megállapítani, hogy melyik részét melyik szakértő készítette. Az pedig, hogy a nem kizárt szakértő egyetért a kizárt szakértő véleményével, nagyon örvendetes, de nem teszi meg nem történtté, hogy társát kizárták az eljárásból. Egy ilyen szakvélemény nem lehet törvényes bizonyíték.

A jogban minden szónak súlya van. Durva csúsztatás volt az ügyész nyilatkozata, mely szerint a másodfok „iránymutatást” adott a szakvélemény felhasználhatóságáról. Dehogy adott. Nem is adhatott. Pusztán egy véleményt biggyesztett a végzéséhez, mely – ellentétben az iránymutatással – semmire sem kötelezi az elsőfokú bírót. Ő tehát okkal és joggal zárta ki a teljes szakvéleményt a bizonyítékok köréből. Új szakértőket – egy könyv- és egy informatikai szakértőt – rendel ki, ők fognak új szakértői véleményt készíteni. A felek – az ügyész és a védők – február 28-ig nyújthatják be kérdéseiket a bírósághoz.

Hogy tovább húzódik az eljárás, az nem is kétséges. De legalább törvényes lesz.

Tuzson Bence fideszes államtitkár a tárgyalás kezdetekor nyilatkozta: „ilyen nagyságrendű ügyben, ilyen gyorsan még nem történt se vádemelés, se tárgyalás, és ez a nyomozóhatóságok munkájának köszönhető.” Hacsak úgy nem.

Egyelőre nem tudjuk mi folyik itt. Csak az látszik, hogy valakiknek nem feltétlenül érdekük, hogy az ügyben hamar szülessen ítélet.